Igen, tényleg nem írtam mostanában, végülis két okból kifolyólag:
Először is a blogolástól kiütést kaptam mostanában, mióta Felsőfokon Benedek barátom elrángatott egy úgymond “érdekes előadás, amit majd szeretne a Felsőfokonnál is megvalósítani” helyett egy MLM-es sz*rra, néhány óra helyett déltől este 10 utánig vele kellett töltenem az időmet, és nem is volt menekvés autó nélkül Budaörsről. 
Azóta is haragszom rá (bár magamra még jobban, mert amihez nincs kedvem, azt többé nem fogom csinálni), de nem küldtem el a francba sosem, mert annál illedelmesebb vagyok. Helyette a háta mögött, sok idővel később küldöm el, az objektivitás kedvéért, hiszen még mindig neheztelek az átverés miatt rá
Másodszor is, a névtelen-arctalan, vagy arccal ellátott, mégis hiteltelen fikázók voltak egyedül, akik ide és a youtube-omra kommentelgettek. Nem baj az, mert nem ilyen emberek véleménye érdekel, hanem azoké, akik konkrétan ismernek és van fogalmuk arról, mit csinálok, hogyan, és egyáltalán. Akinek nincs köze hozzám, annak a véleményének sincs köze hozzám és ezért természetes módon nem is érdekel.
Nem bánom mondjuk azt a sok negatívumot, ami ezeken kívül szembejött velem nemrég, csak a mostani nyaram egy oltári nagy kudarc volt, se pihenés, se szórakozás, se produktivitás… pl. a Meisei nyári angoltanítós ösztöndíjat sem kaptam meg, ami nem baj, mert legalább nem kellett jódot zabálnom és megtanulnom, hogyan kell földrengéskor biztonságba helyezni a kincset érő testemet Arról nem is beszélve, hogy már az elutazási szándékomtól is anyám dührohamot kapott, mert az atom mellé akarok menni.
Szóval röviden a nyaram egy hatalmas, unalmas izé volt, amire nem szívesen gondolok vissza, mert csalódások és baromságok sorozata volt az egész. De most itt van az ősz, itt van újra, és végre betemethetem magam a könyveim közé meg a kutatásomba (jó lenne, ha lenne mit), és reménykedem, hogy valami értelmes változás áll be az életemben.
Tavaly ilyenkor milyen izgalmas és értelmes volt már minden, emlékeztek? Éppen ezért most próbálok az egész blogomon, munkásságomon változtatni és újrakezdeni az elvesztett motivációmtól a dolgaimat.
